Veszprém Város Vegyeskara Egyesület

Nem sokkal azután, hogy hazajöttünk Japánból, Zoli elnök előállt az ötlettel, hogy vágjunk bele Celjébe. Emlékszem, egy karácsonyi fellépés után jött a hír, hogy elfogadták a jelentkezésünket, így azonnal elkezdtük a felkészülést.

Rengeteg próba, külön készülés, és egy zseniális nőnapi koncert után elérkezett az indulás reggele. A helyszín, az időpont és a hangulat is felidézte a Japán út előtti emlékeket, így az a háromórás út gyorsan elrepült sztorizgatással, képek nézegetésével és sok zenéléssel.

Megérkezésünk után találkoztunk a segítőnkkel, Ninával, aki tökéletes magyarsággal kalauzolt minket a fesztivál alatt. A szállásunk egy keresztény közösségi házban volt, nem messze Celjétől, egy kis faluban, ahol a gyönyörű kápolnában próbálhattunk. A szobákból a falut körülvevő hegyekre és az épület előtt csordogáló patakra nyílt kilátás. Kipakolás után egyből elkezdtünk énekelni.

A megérkezés

Egészen vacsoráig próbáltunk, utána pedig elindultunk felfedezni a falut.Volt, aki a játszótéren, más a szalmabálákon ugrálva vezette le az utazás fáradalmait. A mi csapatunk pedig a helyi Lidl választékát mérte fel. :)

Másnap reggel korán keltünk, mert délben a pénteki verseny helyszínén, a celjei városházán volt a színpadi próbánk. Akkor tudatosult bennem igazán, hová is érkeztünk, amikor először körbenéztem a színpadról. Őszintén szólva egyszerre tört rám a gyermeki lelkesedés és az a fajta izgalom, amit vizsga előtt érez az ember. A próba egyébként nagyon gördülékenyen zajlott, tényleg csak néhány apróságot kellett javítani.

A helyszíni próba

A gyakorlás után elindultunk az első szervezett programunkra: megmászni a celjei várat. Egy nagyon meredek, hegyi úton jutottunk fel, ami ugyan rendesen igénybe vette a lábainkat, de a kilátás mindenért kárpótolt. Minél magasabbra értünk, annál több részlet tárult fel Celjéből. Fent egy rendkívül kedves férfi vezetett körbe minket, miközben a Cillei család történetéről mesélt. A túra végén elénekeltük neki a Veszprémi Tornyokat hálánk jeléül. Innen visszasétáltunk a városházára, ahol a fesztivál nyitó hangversenyén vettünk részt.

A celjei várban

Meghallgattuk a Szlovén Rádió és Televízió gyermekkórusát, illetve a tavalyi abszolút győztes szlovén leánykart is. Az estét vacsorával zártuk, majd visszatérve a szállásra, mindenki hamar nyugovóra tért.

A verseny reggelén a mi szobánk lakói már hajnalban szinte kiugrottak az ágyból az izgalomtól. Korán reggeliztünk, majd gyors beéneklés után, már fellépőruhában, elindultunk a zeneiskolába, ahol még egyszer, utoljára átnéztük a dalokat. Innen Nina vezetésével sétáltunk át a városházára, ahol szinte azonnal színpadra álltunk.

Őszintén szólva a versenyről az izgalom miatt nem sok maradt meg bennem, de úgy érzem, mindent beleadtunk és a lehető legjobban sikerült. A verseny után este még egy másik koncert is várt ránk. A résztvevő kórusok egymásnak énekeltek, az est végén pedig részeredményeket is hirdettek, csak hogy fokozzák az izgalmakat. A legtöbb kórus a délelőtti műsorát adta elő újra, mi viszont egy szinte teljesen új repertoárral készültünk. Előkerültek a gitárok, Marci dobja, illetve a maracas is. Szerintem sikerült igazán jó hangulatot csinálnunk a könnyedebb dalainkkal.

Csoportkép a verseny után

A két koncert között volt lehetőségünk kicsit önállóan is felfedezni a várost. Nekünk az egyik kedvenc helyünk egy kis szabad strand lett a folyónál, ahol többször is fürödtünk. (Persze Ági néni legnagyobb örömére.)

A fesztivál zárásaként egy hatalmas koncertre voltunk hivatalosak, amit a celjei sportcsarnokban rendeztek meg. Azt hiszem, a „hatalmas” szót nem túlzás használni, hiszen több mint ötezer gyerek énekelte együtt különböző szlovén zeneszerzők műveit. A koncert végén kiosztották a díjakat is, így Ági néni átvehette a bronz emlékoklevelünket.

A résztvevő kórusok vezetői

A koncert után visszamentünk még a folyóhoz lábat lógatni, de a vacsoráig már kötetlen volt a program. Még vacsora után is kaptunk egy kicsi szabadidőt, így mi mégegyszer, utoljára körbejártuk Celjét.

A szálláson lefekvés előtt még csocsóztunk egy utolsót, aztán mindenki elkezdett a másnapi útra készülődni. Reggel még kihasználtuk a kápolna nyugalmát, és elénekeltünk néhány, az út során közönségkedvenccé vált dalt. Hazaindulás előtt még ellátogattunk egy barlangba is, ahol gyönyörű cseppkövek mellett denevérekkel és vízi rákokkal is találkoztunk. A barlang előtti kis pihenőben persze még utoljára együtt is énekeltünk, aztán végleg hazafelé vettük az irányt.

Az utolsó csoportkép a barlangnál

Rendkívül hálás vagyok ezért a lehetőségért, hiszen rengeteget tanulhattam és életre szóló élményekkel gazdagodhattam. Már alig várom, a következőt!

Horváth Sára Róza

Teljes fótóalbum ide kattintva érhető el.