Veszprém Város Vegyeskara Egyesület

Az egyik ősélményem a Vokálban az őszi tábor. 2019-ben is, mikor csatlakoztam a kórushoz a Snétbergerben gyűltünk össze. Az volt az első olyan alkalom, amikor mélyebben is megismerhettem a többieket. Talán a legszorosabb barátságaim is itt szövődtek. Ugyan nyaranta már szinte a második otthonunk lett a hely, mégis jó mindig ősszel is visszatérni. 

Egy hideg, november végi reggelen érkeztünk meg a táborba, ahol a már jól ismert szobáink vártak minket. Jó volt megint az ismerős falak között letáborozni, hiányzott már az itt eltöltött idő. Akkora szerencsénk volt, hogy az előző nap esett hóból még rengeteg megmaradt, így a fiúk kipakolás után egyből hatalmas hógolyócsatába kezdtek.

Mielőtt megkezdtük a munkát, átszellemülésképp elkezdtük az ismerkedést. Örültem neki, hiszen a névmemóriám nem a legélesebb, ezért rám fért a névtanulás. A nevek mellett persze mindenkiről megtudhattunk sok mást is, ami szintén nagyon érdekes volt. Annak ellenére, hogy sokakkal évek óta minden szerda délutánomat együtt töltöm, szinte mindenkiről tanultam valami újat.

A hétvégén a karácsonyi műsorunk (2024.12.22, Hangvilla;)) )gyakorlásáé, megtanulásáé volt a főszerep. A sok dal és a kinti hó egészen ünnepi hangulatba hozott mindenkit. Ugyan egy-egy próba végére alig maradt hangunk, mégis gyakran magunktól is folytattuk a különböző sorok (néha talán túl hangos) éneklését. Az összkari próbák mellett volt lehetőség a szólampróbákra is, Gergő bácsi vette a szárnyai alá a fiainkat. Ez is nagyon sokat segített a dalok tökéletesítésében.

Ugyan a temérdek gyakorlás nagyon fárasztó volt, mégsem állt meg az élet a próbák szüneteiben sem. Mindenki más szórakozást talált magának, a legnépszerűbb mégis talán az óriási hógolyócsata volt. Annak ellenére, hogy a társaság nagy része már kinőtt a gyerekkorból, mégis felszabadító volt visszatérni egy kicsit az önfeledt játékba.

Este a társaságot összekovácsolni hivatott csapatjátékokat játszottunk, aminek hatalmas sikere volt. Annak ellenére, hogy egy nagyon összetartó banda vagyunk, az este végére mégis egy fokkal jobban összezártunk, és talán az újak sem érzik magukat már annyira kívülállónak. Persze a jutalom sem maradt el, a győztesek Japán csecsebecséket kaptak ajándékba, ezzel is visszahozva egy kicsit a nyári élményeket. A játék után egy kisebb spontán táncház szerveződött, amit Marci és Bálint tett különlegessé. A két fiú szaxofon- és gitárjátékkal kísérte a csapatot, aki rengeteg táncnemben képviselte magát. Néptánc, cha-cha-cha, keringő, és persze a mindenki által ismert „lagzis tánc” sem maradhatott ki. Miután Ági néniék nagy nehezen mindenkit ágyba parancsoltak, külön társaságokba verődve, a szobáinkban folytattuk az estét. Nálunk igazi csajos „pletykálás” kezdődött, amihez egy darabig a szomszédban lakó pár fiú is csatlakozott.Mire mindent kibeszéltünk, vasárnap lett, így elég későn, de lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel nagyon kevés energiával, de annál nagyobb lelkesedéssel ültünk le a reggelizőasztalhoz. A finom reggeli persze (mint mindig) kárpótolt mindenkit, így egy kicsit több energiával lendültünk bele a másnapi próbafolyamatba.

Vasárnap délután csatlakozott hozzánk Bánó Tamás is, akivel átvettük a közös dalokat. Nagyon szuper érzés volt látni a fejlődést, amit a hétvégén elértünk. Persze van még bőven munka a dalokkal, de szerintem már így is hihetetlen jól szólnak. 

Egy utolsó ebéd és próba után megnéztük a Japánról készült képeket és összevágott videót, majd mindenki könnyes búcsút vett a szobáktól. A következő próbáig elköszöntünk egymástól is, aztán nagyon fáradtan, lelkileg mégis feltöltődve indultunk haza.

A hétvége egy kicsit még a szerdai próbán is tartott, hiszen Janka, az egyik zongorakísérőnk éppen aznap ünnepelte a születésnapját. Sok-sok szervezés árán, Emese nagyon finom zacher-muffinjaival és egy nagy közös énekléssel leptük meg.

Azt hiszem ez volt az őszi kórustábor tökéletes lezárása. Nagyon remélem, hogy a legközelebbi csapatépítésre egy kicsit hamarabb kerül majd sor! Addig is, bízom benne, hogy mások is annyira élvezni fogják a koncertet, mint amennyire mi szerettük megtanulni. Találkozunk decemberben, a Hangvillában!

Horváth Sára Róza